Az Egyesült Államok hadászati mozgósításai újabb fordulatot vettek, amikor B-2 Spirit lopakodó bombázók hagyták el a Missouri állambeli Whiteman Légibázist, hogy nyugati irányba, a Csendes-óceáni térségbe tartva Guamba települjenek. Bár hivatalos megerősítés nincs arról, mi is történik pontosan, a Pentagon minden ezzel kapcsolatos kérdést a Fehér Házhoz irányított, ami tovább növeli a katonai művelet körüli rejtélyt.

A bombázók mozgása bár első blikkre Iránhoz köthető válaszlépésnek tűnhet, sokkal inkább Kínának szóló figyelmeztetés is lehet. A gépek ugyanis nem kelet felé, a Közel-Kelet irányába repültek, hanem nyugati irányba, a Csendes-óceánra. Ez pedig logikus lépésként értékelhető abból a szempontból, hogy az Egyesült Államok demonstrálni kívánja, nem vesztette szem elől az ázsiai térséget, még akkor sem, ha katonai figyelme jelenleg nagyrészt a Közel-Keletre irányul.

A Sky News megemlíti, elemzők szerint az is elképzelhető, hogy a bombázók később átrepülnek a világ másik felére, hogy végül az Iránnal szomszédos térségben, a Középső Parancsnokság (CENTCOM) működési zónájában bukkanjanak fel. Ebben az esetben a mostani csendes-óceáni jelenlét egyfajta köztes állomás, demonstrációs jelleggel.

A Nimitz repülőgép-hordozó is mozgásba lendült

Fontos emlékeztetni arra is, hogy Donald Trump korábban már elrendelte a Nimitz repülőgép-hordozó csapásmérő csoport kivonását az ázsiai térségből a Közel-Kelet irányába, hogy megerősítse az ottani amerikai katonai jelenlétet. A USS Nimitz és kísérőflottája eddig Ázsiában állomásozott, és jelentős erőt képviselt a térségben.

Ez a katonai átcsoportosítás azonban komoly logisztikai kihívásokat teremt az USA számára, különösen abban a helyzetben, amikor egyszerre kellene kezelnie az iráni feszültséget és a kínai terjeszkedési törekvésekből eredő fenyegetést. Utóbbi elsősorban Tajvannal kapcsolatos, amire a kínai kormány egyre erőteljesebb politikai és katonai nyomást gyakorol.

Az amerikai közvélemény hangosan követeli, „Amerika ne keveredjen bele egy újabb külföldi háborúba”, és ezek a hangok Peking fülébe is eljutnak. Egy ilyen belső megosztottság ugyanis biztató jel lehet a kínai vezetés számára, ami hosszú távon Tajvannal kapcsolatban figyeli az Egyesült Államok külpolitikai és katonai válaszait.

Összefoglalva, a B-2 bombázók mozgatása nemcsak taktikai döntés, hanem stratégiai üzenet is. Washington igyekszik elkerülni azt a benyomást, hogy katonailag leköti a közel-keleti válság, és hogy a Csendes-óceán térsége háttérbe szorult volna. A Pentagon és a Fehér Ház pedig egyelőre nem ad egyértelmű választ arra, milyen szerepet szánnak a bombázóknak, de egyvalami biztos, Kína figyel.